C-klub

Ugyan már hetek óta tudtuk az előfeladatokat, a C-klub mégis kedden égett az első nagy SH-lázban, mivel aznap kellett a városi feladatokat megcsinálnunk. Semmi baj! Jók vagyunk! És tényleg jók voltunk! Edinával felaggattuk magunkat lufikkal, és két jelenet leforgatása között kimentünk a Kosztolányira. Ott persze már elkezdtünk inni, ami móka volt, de az amúgy is ideges embert még idegesebbé teszi, lásd: én. Nem tudom a többiek hogy voltak vele, de én kb pánikrohamot kaptam. De szerencsére volt alkalmunk még vagy tízszer átbeszélni az esemény forgatókönyvét. Azonban Kati Gabin ez se segített, mert borrendünk nevét, a híres Borrend a Málnásban Heverő Macihoz –t olyannyira nem tudta megjegyezni, hogy képes volt végigírni a karját vele, hogy ki tudja mondani a szervezőgárda előtt. Tehát ez az akadály elhárítva. Más akadály meg nem is nagyon volt. Ha nem számítjuk azt, hogy Hanszra (a.k.a. Csíkszem Kapitány) kellett kicsit várni, de hát ez csak természetes volt, hiszen hazai pályán szervezkedett :) A szervezők első hullámával a helyszínre érkezett egy adag Karmás testvérünk, akik lelkesen drukkoltak, zenéltek és táncoltak. Szóval mikor teljes lett a szervezőgárda, elkezdtük testületileg taposni a lavorban a 2 üveg macifröccsöt. Ezután Gabi köszöntötte őket, és elmagyarázta a helyzetet (és sikerült hibátlanul leolvasnia a kezéről a borrend nevét... többször is), majd megkínáltuk a szervezőket a hűs nedűvel. Ezután következett a szőlőültetvényes produkcióm, amikor is reménykedtem, hogy nem fogok beletenyerelni egy szép méretes canis mergába. Szerencsére nem sikerült. Közben a csapat kántálta a magvas gondolatokkal telitűzdelt Barackca-számot, a Buborék című remekművet. Húszfilléresek koppanásának hangja közepette ("Jaaa, hogy a szőlőőőő ültet vééééényt!" Vazzeeeee...") fejeztem be a mutatványt, és nem volt más hátra, mint hogy elénekeljük a bordalunkat, az Alagzsorcé-t (franciául: Á la gior cés). Ezután természetesen mivel gyümölcsnapnak kiáltottam ki a napot, csináltunk a szervezőkkel szőlős és málnás fényképeket. Közben a Karma (szimpatikus csapat:D) átnevezte magát Céfanklubnak, aminek nagyon örültünk. A mókázás után visszatértünk a koliba, hogy tovább forgassuk a filmet. Éjfél után ért véget a forgatás, de abban minden benne volt: sok "fasság", zh-ra tanuló hallgatótársaink zavarása, rohangálás, sikogatás, és persze operatőrünk, Bence kaján vigyora, hogy "Márti, állj közelebb Edinához. Még közelebb... még közelebb... na, még közelebb...” Szóóóval így ért véget a kedd, a gyümölcsnap...

Azonban szerdán folytatódott a SH őrület, mivel már csak órák voltak a leadási határidőig! De nem pánikoltunk (annyira), hiszen ott volt Ulrik és Ödön, a szarvas és a gázmaszkos ökrök, akik előszeretettel húzták-vonták a Borszívó csapatának lajtoskocsiját! Illetve ott voltunk Rildivel ketten szőlők, mintegy hölgy- és szőlőkoszorút alkotva. Amikor leadtuk az előfeladatokat, nagyon megkönnyebbültünk. Úgyhogy el is kezdtünk inni. Nyilván, hiszen a traktára készültünk.

Érdemes megemlíteni, hogy a szervezőket várva mi lányok csatasorba álltunk az egyik falnál, és hogy megjöjjön a hangunk a csujjogatáshoz, iszogattuk a mackót. Majd Marcsi kiment a folyosóra megnézni hogy mi a helyzet, és ezekkel a szavakkal rohant vissza: “JÖNNEK! IGYATOK!” Ez mindenkinek nagyon tetszett, ezért követtük az utasítást. :D

A menü: virsli, vegyes sav., ivólé. Csak vicceltem, macifröccs volt persze. Ja, és popcorn, ami szintén sikert aratott. Hála a Gabesz és Tsa tánciskolának és a C-klubos (paraszt)lányoknak, nagyon színvonalas folk-műsort adtunk elő tánccal és csujjogató nótával amelynek ilyesfajta szövegei voltak: “ez a legény olyan mulya, azt se tudja hová dugja, megkérdezte az anyjától, elől dugja e vagy hátul”. Majd rigmusos köszöntő a szervezőknek, amelyben Kati Gabi valamilyen családi kapcsolatot feszegetett ami közte, Hansz és énköztem áll fenn. Azt hiszem, az ügyben nyomozást indítok, ha lemegy a Showhajtás. Ezután a szervezőkkel roptuk, majd jött az evés-ivás! A virslizést megkoronázandó, Gabi felvágta a Rildi által készített csodálatos szőlőtortát, ami nagyon finom volt!

Az eves-ivás után a szervezők (reméljük) elégedetten távoztak a klubunkból, így mi is meg tudtuk nézni a többi klubot, amelyekben szintén jóhangulatban telt az este.